Minden történet máshogy indul. Az enyém sem szokványos.
Sokan egy bizonyos idő után úgy döntenek, hogy szeretnének végre egy közös gyereket az életükbe és nem jön, vannak akiknek bizonyos műtéte, vagy ismert betegsége folytán tudják, hogy a baba nem váratlanul fog jönni, és vannak az egyéb okok.
Nálunk már a megismerkedés időszakában kiderült, hogy ez nem fog egyszerűen menni, mivel a férjemnek spermaképzési zavara van. Így alapvetően világossá váltak a továbbiak. Ha lenne jó oldala, azt mondanám, hogy nem kellett megélnünk sok sikertelen hónapot, de igazából ugyanúgy élem meg, mint akiknek azt mondják, hogy mindketten egészségesek. Nincs olyan hónap, hogy ne reménykednék a csodában. Mert csodák márpedig vannak.
Aztán teltek az évek, mialatt sok andrológusnál és urulógusnál jártunk, hogy de mégis hátha van valami megoldás, az orvosok csődöt mondtak, a vitaminkúrák is a szőr és köröm növekedését tudták csak serkenteni :), valamint két év természetgyógyász segítség sem hozott segítséget. Sejtettük az elején a végét, de mindketten szerettük volna megpróbálni, hogy hol is tart az orvostudomány, kaphatunk-e mi is egy szalmaszálat.
Ezeket az éveket kutatásra szántuk, mialatt hagytunk időt a kapcsolatnak is, valamint az aktív tanulmányaimat folytattam, és a hazai ellátási rendszer nem igazán támogatja az ezalatt létrejövő családokat.....
Az idő végül meghozta a változásokat, melynek során sikerült berendezni egy szép otthont, stabil munkahelyünk lett, némileg feltornáztuk a komfortunkat arra a szintre, amikor végre meghozhattuk a döntést, hogy kezdjük el, és reméljük a legjobbakat.
