A babaváráshoz vezető út....

A második után megbeszéltük, hogy itt az ideje intézményt váltani, mert mind a két inszemet ugyanúgy csináltuk, és nem történt semmi. Valamint, a hétvégék mindig belekavarnak a ciklusba, hogy eltaláljuk a tökéletes időzítést. Az a két nap sok..

Így kértem időpontot a Forgács intézetbe. Az időpontkérés nem is olyan egyszerű oda. Egyszer telefonáltam reggel, hogy szeretnék időpontot, elirányítottak, h majd délután. Aztán pár nap múlva újra telefonáltam reggel, hogy szeretnék időpontot, és elirányítottak, hogy 2 óra múlva telefonáljak. Akkor is telefonáltam (hogy mostmár nem adom fel) amikor is a Forgács doktor vette fel a központi számot, aki tovább is akart irányítani, hogy akkor majd hétfőn és szerdán este van időpontosztás. Mondtam, hogy nekem 2 órával ezelőtt azt mondták, hogy most kapok. :( És mondta, hogy na jó, akkor majd ő néz nekem időpontot, kaptam is majd nov. közepére, és közben módszeresen ki is kérdezett, szépen sorban mindenről abban a pár percben. Úgyhogy alapvetően pozitív érzéssel tettem le a telefont, hogy még ugyan nem bizonyított semmit, de legalább kérdezni tud, képben van a témával :) 

Aztán addig még 2 ciklusnyi idő van. Az elég sok.... Nagyon sok. Fájdogáltak a petefészkeim kicsit, úgyhogy elmentem a következő havi 6. (7.) napi uh-ra az eddigi intézetembe, hogy amúgy mi újság, nem barmoltuk-e nagyon szét a rendszert. Aztán a 7. napon megkaptam rá a választ, hogy jo. 15 mm-es tüsző bal o. 13 mm-es tüsző, (endom 6.) ezt igazából érezhetem. Mást nem látni. Tehát ebből a héten beültetés lesz. 

Mivel még sok idő van, arra gondoltam, hogy ha ez a hónap minden szempontból jól jön ki, és nem csak talánra megyünk, akkor még egy utolsó próba belefér, hátha. És akkor sem mentek feleslegesen a hónapjaim. Főleg, hogy közben komoly munkahelyi változások alakulnak, és nagyon jó lenne, ha esetleg már időben tudnám jelezni, hogy rám csak mértékkel építsenek. Viszont előre meg nem akarok beszélni róla, mert lehet, hogy még évek múlva is csak  próbálkozni fogunk... Előre nehéz megjósolni. Azt pedig nem akarom, megkockáztatni, hogy felmondjanak, még akkor is ha ez szabálytalan lenne, de hát Magyarországon vagyunk, sajnos. :( A férjemet is sikerült meggyőzni, hogy ne hagyjuk veszni a hónapot. 

Tehát így 9. napi uh-n már egy 18 mm-es tüsző fogadott 8 mm-es nyálkahártyával, valamint a reggeli lh tesztem már majdnem pozitív volt. (de a tegnapihoz képest dupla olyan erős. tehát lh csúcsot aznap estére vártam). Az orvos erre azt javasolta, hogy akkor ma adjunk egy tüszőrepesztőt, és vagy csütörtökre, vagy péntekre megreped. A 10. napon még nem repedt ugyan meg, de 22 mm-esre nőtt (puffadt?) a tüsző, és 10 mm lett az endo is. Az este megíjesztett, mert már előtte való nap is fájdogált a torkom vacakul voltam, de azért ezt a 10. uh-s napot végigdolgoztam, mert munkát nem akartam otthagyni, meg nem szeretek itthon lenni egyedül. Aznap este már úgy jöttem haza, hogy éreztem, hogy izzadok, és meleg vagyok és fáj a torkom. A hőm 36,8 és 37,1 között ingadozott, le és fel.. Így gondolkoztam, hogy elmenjek-e. Végül írtam a munkatársamnak is, hogy szerinte? Azt hittem lebeszél, de ő biztatott, hogy ez még jól is jöhet (persze ha nem vagyok lázas), mert ha gyenge az immunrendszer, akkor nem ismeri fel a megtermékenyített petesejtet. Van ilyen betegség is, és ott pl direkt legyengítik az immunrendszert arra a pár napra, amíg be nem ágyazódik a zigóta. És a hőemelkedés lehet az ovulációtól is amúgy. Ami tényleg lehetett, mert éreztem a petefészkem végig.

Másnap szerencsére viszonylag jó közérzettel, és egészen frissen ébredtem, úgyhogy lelkesen készülődtem a nagy napra. és a 11. uh azt mutatta, hogy meg is repedt a tüsző, úgyhogy 10kor már a leendő gyermeke(i)mmel a hasamban léptem ki a kórházból. :) fő a pozitív hozzáállás. a méretét nem tudom a tüszőnek, de azt tudom, hogy az endo 11mm. 

Hazaérve kicsit kiültem a teraszra napozni (azt hiszem az egyetlen olyan beültetős nap, amikor szép idő volt), és 2,5 órával később keltem fel, hogy hol is vagyok :) Érdekes, hogy beültetések után közvetlenül hazaérve mindig annyra nagyot alszok, és annyira kiütve, arra a 2-3 órára, mintha legalább altatót kapnék...És ezeken az alvásokon sosem álmodom. Ez egy érdekes furcsaság. 

Aztán aznap még nem voltam a topon, bár már eszegettem. (Onnan tudom, hogy van bennem valami kórság, hogy az étvágyam azonnal elmegy, és onnan tudom, hogy rendben vagyok, amikor visszajön).

Ma vagyok az 1. dpo-n, de még délelőtt még mindig gyenge voltam. Ami annak a következménye is lehet, hogy az ezelőtti napokban inkább aludtam mint ettem, és nem is tudom, mitől várok energiát... :)

 Utrot kaptam újra 2x2 dózisban, de olvasgattam a progeszteronról, meg a mesterséges progeszteronról is. A mesterségesre azt írják, hogy elnyomja az igazit, és a receptorokhoz csak ezek kapcsolódnak hozzá. Tehát ha ez van a szervezetben, akkor csak ez érvényesül. Továbbá, hogy a 21. ciklusnapi vérvételben van kb a maximuma, aminek 20-30 között kell lennie minimum, ezt mérik is. Nálam ez az eredmény a 22. ciklusnapon 55,2 volt. Vagyis közel a duplája a szükségesnek. Így ebben a hónapban úgy döntöttem, hogy akkor hagyom a saját sárgatestemet érvényesülni, mert azért úgy tűnik, hogy tudja ő a saját dolgát, egyáltalán nincsenek hormonproblémáim. Főleg, hogy akkor még gyógyteát se ittam, amikor ezt mérték. Ez a gyári beállítás. De a gyógyteával tudom még tovább serkenteni a folyamatot. Mindehhez még eszem a méhpempőt, és rendeltem németországból jód nélküli femibion terhesvitamint (mostmár tudtommal ez az egyetlen jód nélküli termék). Időnként c vitamin, sok alvás, minimális kávé :) és pozitív várakozás. Aztán majd meglátjuk.... És közben vaspótlás, amennyire csak megy. :)

Még izgatott vagyok.

A szeptember a mi hónapunknak igérkezett. 

Bár az első és a második között eltelt 3 hónapban, nagyjából kikapcsoltam ezt a témát, nem ettem vitamint sem, csak szezonális ez-meg-azt. Barackmániás vagyok, leginkább azt. De azt sokat :)

Illetve találtam a hűtőben egy kis méhpempő maradékot a ciklus végén, úgyhogy azt még megeszegettem. mibajlehetbelőle. :D És mikor megjött elkezdtem inni a cickafarkot, és mivel a málnatea finomabb, azzal folytattam, és az ugyanúgy jó a vérzéscsökkentésre, és a görcsökre is. Utólag rájöttem, hogy ez jó ám a tüszőrepedés előrehozására is. 

Majd a 6. napi uh (ami még majdnem 5. napinak is elment volna..) érdekes meglepit okozott, ugyanis a jo.-on volt egy 14 mm-es tüsző (az orvos nézett is rám, h hanyadik napon is vagyok?) a bo. 12,12 mm, és az endo ugyan még csak 5 mm volt, de azért jól indult a hónap. Büszke voltam a testemre :)

Lelkesen folytattam a teákat, illetve rendeltem újabb méhpempőt, hogy akkor ebben mégiscsak van lehetőség..

A 8. napi uh-n még nagyobb meglepetés fogadott: a domináns tüsző 18 mm-es volt (ez akkor napi 2 mm-es növekedést jelent akárhogy is számolom, előző ciklusban napi 1-et tudtam, de azt stabilan) az endo pedig 8,5 mm (az előzőben 2naponta nőtt 1 mm-t) vagyis mindenem dupla gyorsan fejlődött. Itt jött a kérdés, h mi legyen, mivel az látszik, hogy a hétfőt már nem bírja ki, addigra mindennek vége ebben a hónapban, az lh tesztem pedig még negatív volt.

Azt a megoldást választottuk, hogy akkor kapok egy tüszőrepesztő injekciót, és péntekre reméljük megreped..

A pénteki napon (9.napi uh) az endo 10 mm volt (+1,5 mm-t nőtt előző nap óta.. húha) és a tüsző 20 mm, de nem repedt meg, úgyhogy jött a tanakodás, hogy akkor döntsünk, hogy mi legyen...  Sajnos minden próbálkozás jelentős anyagi megterhelés, tehát azért volt mit átgondolni. Az orvos azt mondta, h a tüsző akár 10 perc múlva is megrepedhet, de lehet, hogy csak másnap este fog. A minta életképessége 12 óra (maximum 18 óra, de az már inkább nem). Végül úgy döntöttünk, hogy legyen, mivel a számok szépek voltak, a nyálkahártya vastagsága is jó volt, és mivel péntekre esett, ezért aznapra már amúgy is kikértem egy szabadságot, és ott volt a hétvége is pihenésre.. nem kell gyanúsan sokat táppénzezni.

Az első inszem után egy fórumon ajánlották Czeizel Endre könyvét, amit egy könyvesboltban kb. el is olvastam (csak a fogamzás rész érdekelt, biosz órán mindig figyeltem, de nem mentünk bele ennyire a részletekbe), és ott azt írta, hogy a petesejt miután megreped 12-24 órán keresztül életképes, de közben "öregszik", vagyis a legideálisabb az egészséges gyermekhez, ha a repedés után közvetlenül minél hamarabb megtörténik a megtermékenyítés, mert minél öregebb a sejt, annál nagyobb az esélye a hibás fejlődésnek, vetélésnek. Tehát ez is belejátszott, hogy milyen szuper lenne, hogy elkezd repedni, miközben már kb termékenyül is, frissen. :) az előző inszemnél az volt a fixaideám, hogy már öreg volt a sejtem... vagy már készült elhalni.

Ezután mondtam, hogy a Crinone feleljős, mert nemcsak h felsértettem magam vele párszor, de úgy kiszárított, mint a szaharát, úgyhogy mi van még? Kaptam utrogestant 2x2 dózisban, amiből volt alulról és felülről használható verzió. Mondtam, hogy a gyomromat és a májamat hagyjuk ki ebből, inkább alulról terheljünk, hátha kevésbé lesz káros mindenhol máshol. Azzal amúgy alapvetően meg voltam elégedve, azt leszámítva, hogy minden reggel arra keltem, hogy éreztem ahogyan folyik kifelé.. Elég koránkelő voltam abban a két hétben. Illetve napközben is távozott belőle, de malőrt nem okozott.

A hőm rendben volt, 37 fok plusz minusz 1-2 tized, de hát a mesterséges hormon tette a hatását.

Úgy indultam a hónapnak, hogy csak a 14. napon nézem meg az eredményt, minek hergeljem vele magam, ráadásul elég munkás hétnek ígérkezett, ami igazából szellemileg okozott megterhelést, így sikerült is kizárni a gondolataimból a dpo. 3-7ig, néha bevillant, de most nem paráztam annyira túl, és a testemet sem pásztáztam annyit, de azért igyekeztem vigyázni, és pl a teli ruháskosarat nem felkapni reflexből. :) Bár a párom egy tündér, ilyenkor mindent hoz-visz helyettem, és a nagybevásárlásnál is külön szatyrot pakolt nekem, amiben csak a grammos dolgok voltak :) amúgy meg feküdjek. és pihenjek. Bár ezzel nem volt gondom, az utro tette a dolgát, lehet, hogy lassítónak kaptam csak.. Mindezek mellett azért napi szinten ittam a palástfű teát. Már egészen megszoktam az ízét. :) 

A 8.dpo-n viszont egész éjjel nagyon valóságosan megálmodtam, ahogyan a munkatársamnak mutogatom a pozitív tesztem (aki tudja az egészet, és akivel mindig meg tudom ezeket beszélgetni), és nagyon hosszú álom volt. és teljesen meglepő, mert azon a héten eszembe se jutott, azt se figyeltem hanyadik napon vagyok. Így kikelve az ágyból egyből teszteltem, mert tudtam, hogy pozitív lesz, még kb. álmodtam. Aztán persze csak a kontroll csík jelent meg. :( 

A párom egész reggel kérdezgette, hogy mi bajom van, mit csapkodok, és mitől nézek ki ilyen nagyon szomorúnak. (Azt hittem jó színész vagyok), mondtam, hogy nincs bajom. Aztán aznaptól komolyan megjött az étvágyam, és estétől elkezdett fájni a hasam alja, olyan mestruációsan. Ez tartott egy pár napig, változó erősséggel. De kb minden nap gyártottam egy nagy negatív tesztet, így jó kérdés, hogy mi is fájt, vagy történt-e valami.

Közben volt egy vállalati rendezvény és utána buli (miért is ne ekkor??), ahol ugyan 13. dpo-n voltam aznapi negatív teszttel, de még azért bennem volt a remény. A rendezvény után este 10kor elaludtam a szobámban, de értem jöttek a többiek, hogy én meg mit csinálok, menjek le a buliba igyak szórakozzak, úgyhogy összeszedtem magam, és lementem, de csak egy csomó vizet ittam. Még vicceltek is velem, hogy terhes vagyok-e, mondtam, hogy nem hiszem, csak nem vagyok jól, sok bort ittam a vacsoránál. Aztán még párszor felhozódott a téma, de a munkatársam, aki tudja, végig mellettem volt (és ő volt a szobatársam is) és későbbi kérdésekre másoknak is azt mondta, h nem hiszi. A munkahelyi pletyka hiányzik a legkevésbé... A 16. napon még nem jött meg, bár már abbahagytam a hormont (de előzőleg is kellett 3 nap, és sok fejfájás, amire beindultak a folyamatok..) és aznap vérvételen voltam, és mondtam az orvosnak, hogy nézhetünk egy hcg-t is? felcsillant a szeme, hogy csak nem? és mondtam, hogy nem tudom. 

Korábban olvastam, hogy sok helyen a 14. napon van egy vérvétel is, mert a vérben ott lehet már a hormon, de a vizelet nem biztos, hogy kimutatja, és leírták egy jópáran hogy így jártak, és amúgy abbahagyták volna a progi szedést, ami biztosan meghozta volna a menstruációjukat.. Hát nálam nem volt hoppá, mert a hcg értéke kerek 0.0 volt. 

Egyetlen megjegyzés, hogy a menstruációm olyan erős volt, rengeteg mindenféle darabbal, hogy abban biztos vagyok, hogy a nyálkahártya nem lehetett akadály. 

Rossz érzés volt, néha elsírtam magam. Furcsa veszteségérzés, hiszen nincs mit elveszteni, de mégis... 

Egy darabig nem tudtam magammal mit kezdeni. 

Még többet olvastam a témáról. Vettem méhpempőt, mert a vérzésből az jött le, h nem volt ott sok nyálkahártya.. Elkezdtem enni (a párommal együtt, ő mindig eszik velem mindent, amit lehet :)) a méhpempőt, és amúgy tök jó volt, nagyon meghozta az étvágyam, jól éreztem magam tőle. 

El kellett menni fogorvoshoz, ki kellett cserélni az egyik amalgám tömésem, mert folyton fájdogált mindentől, ami nem a legjobb időzítés, de inkább most mint terhesség alatt. Úgyhogy egy lendülettel kiszedettem az összeset pár hónap alatt, a sikertelen hónapot követően. Most jobb. Legalább az jobb :)

Utána kellett a fogak miatt is pihenőidő, meg a testemnek is, közben pár hónap alatt megszerveztem, és lezajlott az esküvőnk, hátha csak ez hiányzik, h törvényes kereteket szeretne a leendő gyermekünk. Persze az esküvőről korábban írtam már... Minden szép volt, és jó volt. Igazán szép élmény maradt. Valóban, pedig voltak diplomáciai csaták és nehézségek, de mindenki tökéletesen disztingválta magát. Aztán nászút :) sajnos a pé pont akkorra esett, pedig szerettem volna akkor egy inszemet, arra pont rá tudtam volna utána jól pihenni.. Sajnos festették az épületet, és a napja se jött ki jól, úgyhogy akkor új asszonyként jöhet a következő... 

Szóval akkor megtörtént. Akkor lehet, hogy egy darabig nem kell több tampont vennem. Felelősségteljes érzés volt, hogy akkor minden megváltozhat. És nem is lehet visszacsinálni, ez most már itt van. Érdekes volt.

Aznap este elmentem a háziorvoshoz, h akkor mi történt velem, és szeretnék szerdáig otthon pihenni. Ezen aztán ne múljon, az orvos letolt, hogy miért keltem fel, ilyenkor elég lett volna betelefonálni, nekem pihennem kell.. Bár munka szempontjából (nincs jó időzítés! :() hétfő reggel csak beszóltam, h akkor beteg vagyok, és h orvoshoz megyek (1. nem teljesen igaz, a 2. végülis igen) nagyon utálok hazudni, de ennél most csak az igazság veszélyesebb..

A betegszabi itt azt jelentette, hogy akkor otthonról kell dolgozni, ami meg is történt, szóval nesze neked pihenés, meg semmi elektroszmog, meg semmi stressz.. bár a főnököm azt tudta, h akkor kicsit beteg vagyok, szóval be tudom fejezni a teendőimet. ha tudta volna, biztos együttérző lett volna, de az is lehet h már nem lenne állásom. Sajnos ez is a magyar valóság része. Ez szomorú, ha az embernek nem lehet gyereke, akkor egy idő után nem lehet munkája se akár, mert a sok kivizsgálás elég feltűnő, és sok esetben ad-hoc, h akkor ma van a nap, ma nem megyek, vagy csak késett az orvos, később tudok csak bemenni, ezek elég gáz időszakok... és hát a hülyének is feltűnik, nemhogy egy olyannak akivel jóban is vagy, és figyel rád... :( kicsit szomorú így, mert szeretem a mostani állapotot, és nem is akarok csalódást okozni, de ezt a másik dolgot még jobban szeretném...

Szóval a párom nekem egy babaváró teakeveréket, amiből ittam a teát, és szedtem a fagyöngy cseppeket, az méherősítésre van, nem egy finom valami, és alkoholos, nem esett jól.

3 nap után (ami alatt jó sokat aludtam, meg ugye 0 kávé, h akkor majd így jó lesz, meg cikória) mehettem dolgozni. Jó fáradt voltam a plusz progitól, alig vártam a nap végét. Nem volt bennem a pörgés. Nem én voltam a hónap dolgozója, az biztos.

Közben volt mindenféle tünetem, hő emelkedés, esés, vizes folyás, és a 7. dpo-tól minden napra egy negatív teszt. és így fokozatosan elkezdtem letörni. bukta. pedig bizios voltam benne, h nekem csak egy lehetőség kell, és akkor azonnal jól várandós leszek...

A párom minden nap simogatta a hasam, h ő már alig várja, és mindig rájött h teszteltem, mert szerinte csapkodtam, és nagyon szomorú voltam, nekem fel se tűnt, azt hittem, h nagyon jó színész vagyok.... :)

a 13. dpon adtam be az utolsó applikátoros vackot, és a 14. napon még megnéztem egy jó nagy negatív tesztet, hiába forgattam, egy vacak karc se volt benne. rá 3 napra megjött. Nem volt erősebb vérzés mint máskor, talán majdnem gyengébb is... Többet vártam magamtól. Minden tekintetben..... Ez van. 

A vizsgálatok egy ciklus végétől, a következő ciklus közepéig tartottak, tehát, nagyjából egy hónap alatt le tudtak mérni mindent, ami kellett a kezdéshez. Nagyon örültem ennek a gyorsaságnak és összehangolt működésnek. :) és persze a jó eredményeknek!!

A vizsgálat utáni második hónapra tettük a kezdést. A korábbi pajzsmirigyes probléma még látszott itt-ott a vérképemen, így még egy hónap időt adtunk a testemnek.

A kezdés: először a 6. napon kellett menni első ultrahangra (igazából most 7., mert az volt hétfő, csak munkanapon dolgoznak, ami nagy hátrány :(). Megnézik, hogy melyik oldalon hány db és mekkora petesejt van, és mekkora a méhnyálkahártya. Itt lehet látni, hogy arra a hónapra mit tálalt a természet.

Ekkor az orvosom még egyszer ránézett a kivizsgálási eredményekre, és azt mondta, h nem látja akadályát a kezdésnek, ezek jó eredmények. 

Az ultrahang szerint teljesítettem a tervet, sőt még nagyon is, mivel a jobb oldalon volt egy 11 mm és egy 12 mm-es tüszőm, a balon pedig egy 10 mm-es (az orvos rákérdezett, h nem kaptam semmi stimulálást? mondtam, h nem, ilyet magamtól is tudok :D). A nyálkahártya pedig 6 mm. Azt mondta, szuper, és 2 nap múlva találkozunk. 

(Amit igazából én segítettem az eredményhez, az csak a gyógyteáim. :) Menstruáció alatt szinte mindig iszok cickafarkfüvet, mert 1. nap szoktam görcsölni, és akkor az gyógyszer helyett elég. Olyankor 3-4 óránként megiszok egy teát, összesen 2-3-at, mint a gyógyszeradagolási időszakok. Aztán már elmúlnak a görcsök, illetve itthon már le tudok pihenni. Olvastam, hogy a ciklus első felében cickafarkfüvet kell inni, utána pedig palástfüvet, ezt a protokollt tartottam én is. Napi 1-2 teát készítettem a szükségesből, illetve galajt néhanapján a pm miatt, hogy őt se hagyjam ki a sorból :) ő is fontos nekem, hogy jól működjön) illetve amit még a tea mellett az csak a vitaminok, a pm miatt elevitet vettem AZ AZ EGYETLEN TERHESVITAMIN A PIACON AMIBEN NINCS JÓD, ŐRÜLET!!!; akinek túlműködése van, az jódérzékeny, vagyis nem ehet jódot, egyáltalán, semennyit, mert azonnal hazavágja a pajzsmirigyet. vettem még folsavat, azt párnaponta ettem egyet, illetve vasat nekem azt mindig szedni kellett eddig is, szóval csak gyakrabban ettem belőle, volt még e és d vitamin, cink, szelén, c, b komplex, ezeket összevissza ettem, vagyis, hogy beosztottam, hogy mindegyikből heti 1-2 szemet vettem csak be, mert az sem cél, hogy valamelyiket túladagoljam, illetve ha mindent összeeszek akkor a végén nem szívódik fel semmi...)

9. napi ultrahangon mindenki nőtt egy kicsit: j.o. 13 és 14 mm tüsző b.o. 11 mm endom: 7 mm

Ekkortól már elkezdtem az lh tesztet is, ami még teljesen negatív volt. 

(tesztek: első lépésként egy netes áruházból vettem sok lh és terhestesztet, mert én már csak ilyen kíváncsi fajta vagyok; így végül 2000 ft-ért volt 20 db tesztem vegyesen, ez azt jelentette, h majdnem minden napra jutott egy :D)

Valamint hőt is mértem. (Azt már korábban kezdtem el, ott már a mérgezés előtt gyanús volt a pajzsmirigyem, mert nagyon magas alaphőt mértem 1-2 hónapon át (36,7 körül az első 5-10. nap között, és utána a második félre feljebb ment, de az nem feltűnő, az úgy oké) tehát ott már dolgozott bennem a sok stressz, de szerintem ezt még kiegyensúlyozta volna magától) Szóval a hőmet már ismertem, hogy egészen tankönyvi, először "alacsony",aztán zuhanás, aztán emelkedés, jó magas, és leesés, és aznap, másnap megjön. A többi hónapban utolsó napokban mindig néztem, és tudtam, hogy melyik nap jön meg. Tökéletesen megbízható számomra. :)

11. napon is uh, ekkor már nőtt az izgalom, úristen első ciklus, és akkor végre tényleg lehet, hogy terhes leszek, komoly sokkok értek, hogy tényleg a tettek mezején vagyok, hűha... lh még - volt. j.o 16 és 16 mm b.o kicsi maradt, már nem is néztük, endom 9 mm. Alakult, alakult. De ekkor péntek volt. 

Itt jött a szomorúság, hogy itt vannak a szép peték, dupla!, és jön a szombat vasárnap az én kis 25-26 napos ciklusommal, vagyis általában a ciklus hossza-14 nap a peteérés napja. Ez egy 26 napos hónapban 26-14=12. nap. Hurrá. Fenébe..

Az volt a mondás, h akkor lh tesztek, és ha szombaton reggel (nem is értem, amikor elvileg este kell nézni...) pozitív, akkor hétfőn jöjjek, ha vasárnap reggel (?) pozitív, akkor pedig adjam be magamnak az Ovitrelle injekciót, (v ügyeleten, de amúgy megmutatta a sokak által nem szeretett asszi, h kell), amit felírtak, szóval mindenképpen jöjjek hétfőn. 

Másnap, szombaton természetesen már reggel erős pozitív volt az lh teszt, a francba, este is erős pozitív volt, és vasárnap reggel is, szóval hurrá. Ez az én szerencsém. Még a feszítést is éreztem a hasamban egész hétvégén, hogy még jobban fusztrálva legyek... hogy lemaradunk a nagy lehetőségről.

Hétfő reggeli UH, 14. nap: jo. 19 mm-es megrepedt tüsző endom:10 mm; úgyhogy csináljuk meg.

Maga az inszem: másik terem: öltöző, és utána egy nagy szék, ahol úgy lehet beülni, hogy nagyon széttett lábakkal, úgy éreztem magam, h kb a nyelőcsövemig fel lehet látni, orvosnak szemmagasságban. az a fém izé, utána vattás tisztítás, és utána az asszival ketten feldugnak egy jó hosszú csövet, és utána egy fecskendő, fáj? nem. kész. 10p után öltözzön fel, és jöjjön a továbbiakért. egyedül magányomban sok időm volt töprengeni:  oké. szóval ennyi. még jó, h van a karomon óra. letelt már? még nem. letelt. feküdjek még? inkább megyek.  

Kint már kész a záró, felírva a progi recepet, behívás utolsó beszédre, hogy akkor kész, ne emeljek, pihenjek, egyek vitamint, 14 nap múlva teszt, és szóljak róla, amit felírtak progeszteront(crinone) reggelenként szedjem.

crinone: drága applikátoros csiríz. nem voltak jó tapasztalataim: az applikátorral szerintem tuti felsértettem a hüvelyfalam, mert utána 1-2 hónapig fájt, illetve jó pár nap használat után kb belémkötött, és nagyon megszáradt, úgyhogy újabb adag beadása is ickás volt, a szerelmi együttlétek meg hát. felejtősek, vagyis voltak, de nem ezek voltak a legszebb élményeink.... és akkor várás. mire? húha.. 

Újra kellett gondolni, hogyan tovább. Az biztos volt, hogy nem a BMC.

A Kaálit komolyabb beavatkozásokra hagyom, mint lehetőség, mert ők túl biztosra mennek gyógyszerezés tekintetében, és korábban már kiderült, hogy nekem érzékeny testem van. És sajnos egy túlhormonozás után parkolópálya következik, ahol majd akkor kell szólni, ha a szervezet már kiheverte a sokkot.

Így pont jókor jött egy kedves ismerősöm, aki korábban a Kaáliról váltott elsősorban anyagi okok miatt, egy másik állami intézményre, a Honvéd Kórházra, és ő ott be is teljesítette a vágyott küldetését, egy gyönyörű szép egészséges gyermeke született az első beavatkozás után.

Ezen felbuzdulva kértem egy időpontot magánrendelésre, ami legalább későn este volt, ami jó pont, mert a munkahelyet ez így nem érinti. Ott korrekt felvilágosítást, és kivizsgálási tervet kaptunk, aminek a férfi oldala ki volt pipálva, a női oldala a hsg-vel kezdődött. Ezt nagyon szerettem volna elkerülni, hiszen szegény testemnek még alkalma sem volt bizonyítani, és máris kap egy nagy terhelést... A sugarasat abszolút elvetettem, az ultrahangos kissé drága, de ez van. Azt tettük a kivizsgálási sor végére, mivel attól féltem a legjobban. Ezen az első időponton egy gyors nőgyógyászati vizsgálat is volt, ami szintén jó pont, mert teljesen jogos, h meg kell nézni, hogy miből kell majd dolgozni. Ott minden rendben volt.

Volt még egy 3. napi vérvétel, és egy 21. napi vérvétel, ahol a hormonok szintjét ellenőrizték. illetve egy terheléses cukorvizsgálat.

Én a 21. napi vérvétellel kezdtem, mert az volt a napok szerint következő esemény, ami nagyon jól jött, mert a terheléses cukor miatt nagyon sok vért vettek le, és ha mindez a menstruáció alatt történik az már sok lett volna. Így is vagány voltam, mert kezdetnek újabb fél nap szabadságot vettem ki, majd elég kóvályogva mentem be a vérvételek után, és nyomtam rá egy kis túlórát is. Alapból elég vérszegény vagyok, a vérben lévő vasam általában az alsó határt nagyjából eléri, de a vastartalékom elég siralmas, ha 10-et eléri az már jó hónap... szóval ezért viselt meg. 

A 21. napi vv eredményei:  prolaktin 37,2; FHS 1,8; Progeszteron 55,2; Tesztoszteron 1,4; Tesztoszteron másik 40,8

Ebből a prolaktin nem esett jól, mert ez magas, a progeszteron jó, mert van peteérésem, de ezt eddig is tudtam, mert mindig érzem. A tesztoszteronok úgy emlékszem határon belüliek voltak.

A cukor és inzulinterhelésem: 0 perces cukor: 3,6 inzulinválasz 5,3

60 perces cukor: 4,4 izulinválasz 49,3

120 perces cukor: 3,7 inzulinválasz 27,2

Erre egy barátnőm azt mondta, hogy ez már inzulinrezisztencia, mivel az inzulinnak vissza kellett volna csökkennie, nekem pedig a kezdő érték 5x-öse.. A homa indexem 1 alatti, és inzulinrez gyanúnál is 2 feletti érték kéne. Egyelőre ezt még hagytam.

Rá egy hétre volt a 3. napi vérvételem, ahol a prolaktin 29,9 volt (legalább csökkent), TSH 1,5 (ezeket ismerem, mert folyton nézetem), FSH 5,7; LH 4,7; Tesztoszteron 1

Közben ugyanott egy egy nagylabort is néztek pár nap különbséggel, ahol szintén lekérték a prolaktint is, ahol már csak 23 volt. Számomra hihetetlen, hogyan ingadozik... Főleg, hogy egy héttel később egy másik intézményben is lekérettem, ahol az értéke csak 13,86 volt. Akkor most mi van?

Felírták a bromocriptint, de abban maradtunk, hogy még nem kell szedni. Jó hír.

A 3. napi vv után jött a középidő, és a hsg-t akkor csinálják. Nem mondom, hogy vártam. Jót nem olvastam erről, és a hallomásokból is felkészültem mindenféle rettenetes kínokra. De pozitív csalódás, mert az egész művelet pár perc volt, nulla fájdalommal, se közben se utána, és mindkét vezető tökéletesen átjárható volt, azonnal kijött a folyadék mindkét oldalon. Utána enni kell antibiotikumot. Ettől mostmár elvből írtózom. Kiváltottam elolvastam a mellékhatásokat és már hívtam is az orvost, h alkudozzunk, mert ezt tuti nem eszem meg, de volt másik alternatívám amit ettem, és attól nem volt bajom, és mondta, h végülis az is jó. 

A kivizsgálások lezajlottak.

Miután tünetmentesen gyógyszermentesen, és némileg elfogadható értékekkel rendelkeztem, eldöntöttük, hogy végre-valahára kezdhetjük a mókát.

Bejelentkeztünk a BMC-be, ahová nem is soká kaptunk egy időpontot.

Összeszedtük a papírjainkat, volt már egy stóccal mindkettőnknek, aztán elmentünk a reggeli időpontra. Ott vártunk egy jó darabig a sorunkra, majd egy nagyon-nagyon idős orvos fogadott minket, aki minden második szóra visszakérdezett mert nem hallotta, később már vissza se kérdezett, és mindezt hangosan kattogó írógépen rögzítette. Mondtuk, hogy a mi esetünk speciális, ez különösebben nem érdekelte, a rutinvizsgálatokat írta elő, és jöjjünk vissza ha kész.

Miután kijöttünk az orvostól, egymásra néztünk, és szavak nélkül mondtuk ki, hogy ide egészen biztosan nem jövünk vissza. Ennek ellenére annyira szörnyű élmény volt, hogy sírva mentem a munkahelyemre.. A fórumokon annyira jókat olvastam, ehhez képest a csalódás leírhatatlan volt.

A munkahelyünkről nagyon elkéstünk mindketten, mert majdnem az egész délelőttünket a várakozással töltöttük. Annyi szerencse van, hogy el tudtunk kérezkedni, de azért ezt sorozatosan izgalmas lesz eljátszani.. Mert elég nagy baj az, hogy ez így van, hogy még nyilvánossá is tegyem a nyomoromat, azért ez megalázó. És ki tudja, hogy hol a siker, lesz-e, és mikor...

Az első vizsgálat után pedig pláne elkeseredtem, pedig még semmi nem történt...

Az orvosi vizsgálatok során a férfipartneri tényezőket már korábban tüzetesen megismertük, a női tényezőket pedig csak részben ismertem, rutinvizsgálatok során sosem voltak eltérések, problémák. Kamaszkorban időnként találtak 1-1 petefészekcisztát, ahol már akkor felmerült a kérdés ultrahangosok között, hogy nem keverték-e össze egy érett tüszővel, mert nem mindegy. De kezelésre sosem került sor, csak annyit mondtak, hogy majd felszívódik, és feltehetően ez így is lett, mert azóta nem látszanak... Aztán volt szintén kamaszkorban egy kis cikluszavar, ahol kéthetente jött meg a menstruációm, szervi okot nem találtak, és ez is elmúlt pár alkalom után. Mindezt betudom ciklusrendeződésnek, illetve erős lelkitényezőknek, amik rendeződésével rendeződött a test is.

Ezt követően egy természetgyógyászhoz jártam, és a női mivoltomat ez teljesen megalapozta, és rendezte, Különböző cseppekkel ,és gyógynövényekkel teljesen rendeződött a ciklusom, ami addig is azért elfogadható volt, de ennek eremdényeként a 24-32 napos ciklus 25-26 napos ciklusra rendeződött, kiegyensúlyozott vérzéssel, és normál életvitellel a vérzés alatt is.

Az egyetlen nehézség a pajzsmirigyem túlműködése volt, amit feltehetően egy gyógyszermérgezés során aktiváltam. (Nagyon rosszul lettem egy torokgyulladásra kapott antibiotikumtól a bevételtől számított egy órán belül, öklendeztem, ment a hasam, kis időkülönbséggel, teljesen leizzadva remegtem, és közben nagyon magas volt a pulzusom, amit a torkomban éreztem. Ezen a napon csak vizet ittam, amivel azt hittem, hogy kimostam magamból ezt a mérget, de sajnos pár nappal később egy este rámtört ugyanez a tünetsor, és az ügyeletre már teljesen görcs által összehúzott állapotban érkeztem, ahol megállapították, hogy nem szívinfarktusom volt, hanem egyek nyugtatót, és keressek egy pszichológust. Az ügyelet utáni napokban sajnos ugyanúgy folytatódott a tünetsor, úgyhogy egy kivizsgálás során azért kiderült, hogy nem bolondultam meg, hanem csak a pajzsmirigy értékeim mutatnak túlműködést, és azok sajnos tényleg ilyen tüneteket okoznak. Kaptam rá gyógyszert, és a biztonság kedvéért nyugtatót, és szívgyógyszert is.

Ekkor sejtettem, hogy nem én leszek a tökéletes gyógyszerfogyasztó, mivel az antibiotikumos történet ráébresztett, hogy rettentő felelőtlen voltam, hogy csak úgy bevettem valamit, amit felírt a háziorvos, hogy ettől pár nap alatt jó lesz, és láttam, hogy összeborzolta a teljes vérképem, valamint kritkusan sovány lettem azalatt a pár hónap alatt, és több hónap kellett amire már a környezetem is be merte vallani, hogy bizony nagyon rosszul néztem ki és nagyon aggódtak. És a felépülés máig is tart, pedig egy éve volt....

Mindez persze önmagában nem volt releváns időszak a babavállaláshoz, mert a túlműködéshez az utolsó csepp volt a pohárban a gyógyszer. Ebben az időszakban szereztem meg a másoddiplomámat, munka mellett, amely abban az időszakban elég túlórás és hajtós volt, és mindehhez még a szüleim is válása is hozzájött, ahol leginkább mindketten nekem panaszkodtak a másikról, és kértek segítséget. Sok volt.

És elszomorodtam, hogy ennyi a teherbíró képességem, és a legrosszabb, hogy a testem nem jött hamar helyre, pedig ezt megelőzően megbeszéltük, hogy ha kész az iskola, akkor jöhetnek a fontosabb dolgok, vagyis  elindulhatunk a babavárás felé..

4 hónap pajzsmirigyes gyógyszerszedés után abbahagytam a gyógyszert, mert a fehérvérsejtszámomat nagyon lecsökkentette, és szerencsére a tünetek nem jöttek elő, valamint az értékek is rendben maradtak. Ehhez hozzájött, hogy nagyon vigyáztam magamra, igyekeztem sokat pihenni, sok vitamint enni, elkezdtem jógázni, és a főnököm is sok terhet levett a vállamról, és nem engedett túlórázni sem. Eddig is tudtam, hogy egy tündér, itt sem csalódtam benne. Ilyen szempontból nagyon szerencsés vagyok.  

Mindig is gyógyteás voltam, ezért is nem értem, hogy egy torokgyulladásra miért nem volt nekem elég a diótea... De ezen már kár keseregni. Amikor viszont előjött ez az egész, akkor elkezdtem jobban elgondolkozni, hogy akkor köszönöm az orvostudománynak, de ha gyógyítás címszóval ezt tették velem, akkor hagyjuk, nem megy ez nekik.Nekem ennél több tervem van még az életben.

A gyógyteák közül a közönséges galaj való a pajzsmirigy hormonok rendbetételére, akár túl akár alulműködés van. A tea illata engem a zöldbab illatára emlékeztet, de mindenképpen kicsit fűillata van. Ez a gyógynövény a teljes mirigyrendszert kitisztítja, ezért gyakran izzaszt is, ami teljesen természetes, sőt! Jellemzően éjjelről reggelre lehet vizesen ébredni tőle. A túlműködéshez tartozik egy állandó pörgős túlfokozott érzés, ahol nem lehet megnyugodni, és ez egy idő után félelembe csap át, mert nem tud a test folyamatosan 130%-on teljesíteni, és a szervek elkezdenek jelezni. Ekkor ittam még vagy citromfű teát, ami a nyugodt alváshoz kellett, vagy orbáncfüvet, ami a nyugatatók egyik alapanyaga is, ez erősebb. Mindig állapottól függően.

Tehát volt egy kis egészségügyi kitérő, aminek talán mégis megvolt a szerepe. 

Erősített a családi figyelmen, és mindenképpen a párkapcsolatot is nagyon igénybe vette, ami által bizonyosságot kaphattam, hogy bármikor számíthatok a páromra, és ha valakinek, akkor neki érdemes lenne gyermeket szülni. És fordítva is, mert teljesen átértékeltem és átgondoltam az életem, és ennek kapcsán sok titok, félelem, és megbeszélnivaló előjött, amit évekig tologattunk magunk előtt tudattalanul. Nagyon fájdalmas beszélgetések voltak, sírással, és a lehetőséggel, hogy igen, itt nagyon komolyan dönteni kell a jövőről, mindkét félnek.

Korábban megbeszéltük, hogy szeretnénk babát, kértem, hogy legalább legyen egy esküvő, de ez évekig halasztva volt. Aztán mégis megbeszéltük, hogy akkor csinálunk egy esküvőt, anyagilag belefér, legyünk túl rajta. A nagy beszélgetéseket követően viszont jött a szép és nagyon gondosan megtervezett lánykérés, itt lett a végleges a döntés, és itt kezdődött el sok év után, a MI közös jövőnk...

Teljesen átlagos sportos testalkatú vagyok

Minden történet máshogy indul. Az enyém sem szokványos.

Sokan egy bizonyos idő után úgy döntenek, hogy szeretnének végre egy közös gyereket az életükbe és nem jön, vannak akiknek bizonyos műtéte, vagy ismert betegsége folytán tudják, hogy a baba nem váratlanul fog jönni, és vannak az egyéb okok.

Nálunk már a megismerkedés időszakában kiderült, hogy ez nem fog egyszerűen menni, mivel a férjemnek spermaképzési zavara van. Így alapvetően világossá váltak a továbbiak. Ha lenne jó oldala, azt mondanám, hogy nem kellett megélnünk sok sikertelen hónapot, de igazából ugyanúgy élem meg, mint akiknek azt mondják, hogy mindketten egészségesek. Nincs olyan hónap, hogy ne reménykednék a csodában. Mert csodák márpedig vannak.

Aztán teltek az évek, mialatt sok andrológusnál és urulógusnál jártunk, hogy de mégis hátha van valami megoldás, az orvosok csődöt mondtak, a vitaminkúrák is a szőr és köröm növekedését tudták csak serkenteni :), valamint két év természetgyógyász segítség sem hozott segítséget. Sejtettük az elején a végét, de mindketten szerettük volna megpróbálni, hogy hol is tart az orvostudomány, kaphatunk-e mi is egy szalmaszálat. 

Ezeket az éveket kutatásra szántuk, mialatt hagytunk időt a kapcsolatnak is, valamint az aktív tanulmányaimat folytattam, és a hazai ellátási rendszer nem igazán támogatja az ezalatt létrejövő családokat..... 

Az idő végül meghozta a változásokat, melynek során sikerült berendezni egy szép otthont, stabil munkahelyünk lett, némileg feltornáztuk a komfortunkat arra a szintre, amikor végre meghozhattuk a döntést, hogy kezdjük el, és reméljük a legjobbakat.