Miután tünetmentesen gyógyszermentesen, és némileg elfogadható értékekkel rendelkeztem, eldöntöttük, hogy végre-valahára kezdhetjük a mókát.
Bejelentkeztünk a BMC-be, ahová nem is soká kaptunk egy időpontot.
Összeszedtük a papírjainkat, volt már egy stóccal mindkettőnknek, aztán elmentünk a reggeli időpontra. Ott vártunk egy jó darabig a sorunkra, majd egy nagyon-nagyon idős orvos fogadott minket, aki minden második szóra visszakérdezett mert nem hallotta, később már vissza se kérdezett, és mindezt hangosan kattogó írógépen rögzítette. Mondtuk, hogy a mi esetünk speciális, ez különösebben nem érdekelte, a rutinvizsgálatokat írta elő, és jöjjünk vissza ha kész.
Miután kijöttünk az orvostól, egymásra néztünk, és szavak nélkül mondtuk ki, hogy ide egészen biztosan nem jövünk vissza. Ennek ellenére annyira szörnyű élmény volt, hogy sírva mentem a munkahelyemre.. A fórumokon annyira jókat olvastam, ehhez képest a csalódás leírhatatlan volt.
A munkahelyünkről nagyon elkéstünk mindketten, mert majdnem az egész délelőttünket a várakozással töltöttük. Annyi szerencse van, hogy el tudtunk kérezkedni, de azért ezt sorozatosan izgalmas lesz eljátszani.. Mert elég nagy baj az, hogy ez így van, hogy még nyilvánossá is tegyem a nyomoromat, azért ez megalázó. És ki tudja, hogy hol a siker, lesz-e, és mikor...
Az első vizsgálat után pedig pláne elkeseredtem, pedig még semmi nem történt...
