Rossz érzés volt, néha elsírtam magam. Furcsa veszteségérzés, hiszen nincs mit elveszteni, de mégis...
Egy darabig nem tudtam magammal mit kezdeni.
Még többet olvastam a témáról. Vettem méhpempőt, mert a vérzésből az jött le, h nem volt ott sok nyálkahártya.. Elkezdtem enni (a párommal együtt, ő mindig eszik velem mindent, amit lehet :)) a méhpempőt, és amúgy tök jó volt, nagyon meghozta az étvágyam, jól éreztem magam tőle.
El kellett menni fogorvoshoz, ki kellett cserélni az egyik amalgám tömésem, mert folyton fájdogált mindentől, ami nem a legjobb időzítés, de inkább most mint terhesség alatt. Úgyhogy egy lendülettel kiszedettem az összeset pár hónap alatt, a sikertelen hónapot követően. Most jobb. Legalább az jobb :)
Utána kellett a fogak miatt is pihenőidő, meg a testemnek is, közben pár hónap alatt megszerveztem, és lezajlott az esküvőnk, hátha csak ez hiányzik, h törvényes kereteket szeretne a leendő gyermekünk. Persze az esküvőről korábban írtam már... Minden szép volt, és jó volt. Igazán szép élmény maradt. Valóban, pedig voltak diplomáciai csaták és nehézségek, de mindenki tökéletesen disztingválta magát. Aztán nászút :) sajnos a pé pont akkorra esett, pedig szerettem volna akkor egy inszemet, arra pont rá tudtam volna utána jól pihenni.. Sajnos festették az épületet, és a napja se jött ki jól, úgyhogy akkor új asszonyként jöhet a következő...
