Újra kellett gondolni, hogyan tovább. Az biztos volt, hogy nem a BMC.
A Kaálit komolyabb beavatkozásokra hagyom, mint lehetőség, mert ők túl biztosra mennek gyógyszerezés tekintetében, és korábban már kiderült, hogy nekem érzékeny testem van. És sajnos egy túlhormonozás után parkolópálya következik, ahol majd akkor kell szólni, ha a szervezet már kiheverte a sokkot.
Így pont jókor jött egy kedves ismerősöm, aki korábban a Kaáliról váltott elsősorban anyagi okok miatt, egy másik állami intézményre, a Honvéd Kórházra, és ő ott be is teljesítette a vágyott küldetését, egy gyönyörű szép egészséges gyermeke született az első beavatkozás után.
Ezen felbuzdulva kértem egy időpontot magánrendelésre, ami legalább későn este volt, ami jó pont, mert a munkahelyet ez így nem érinti. Ott korrekt felvilágosítást, és kivizsgálási tervet kaptunk, aminek a férfi oldala ki volt pipálva, a női oldala a hsg-vel kezdődött. Ezt nagyon szerettem volna elkerülni, hiszen szegény testemnek még alkalma sem volt bizonyítani, és máris kap egy nagy terhelést... A sugarasat abszolút elvetettem, az ultrahangos kissé drága, de ez van. Azt tettük a kivizsgálási sor végére, mivel attól féltem a legjobban. Ezen az első időponton egy gyors nőgyógyászati vizsgálat is volt, ami szintén jó pont, mert teljesen jogos, h meg kell nézni, hogy miből kell majd dolgozni. Ott minden rendben volt.
Volt még egy 3. napi vérvétel, és egy 21. napi vérvétel, ahol a hormonok szintjét ellenőrizték. illetve egy terheléses cukorvizsgálat.
Én a 21. napi vérvétellel kezdtem, mert az volt a napok szerint következő esemény, ami nagyon jól jött, mert a terheléses cukor miatt nagyon sok vért vettek le, és ha mindez a menstruáció alatt történik az már sok lett volna. Így is vagány voltam, mert kezdetnek újabb fél nap szabadságot vettem ki, majd elég kóvályogva mentem be a vérvételek után, és nyomtam rá egy kis túlórát is. Alapból elég vérszegény vagyok, a vérben lévő vasam általában az alsó határt nagyjából eléri, de a vastartalékom elég siralmas, ha 10-et eléri az már jó hónap... szóval ezért viselt meg.
A 21. napi vv eredményei: prolaktin 37,2; FHS 1,8; Progeszteron 55,2; Tesztoszteron 1,4; Tesztoszteron másik 40,8
Ebből a prolaktin nem esett jól, mert ez magas, a progeszteron jó, mert van peteérésem, de ezt eddig is tudtam, mert mindig érzem. A tesztoszteronok úgy emlékszem határon belüliek voltak.
A cukor és inzulinterhelésem: 0 perces cukor: 3,6 inzulinválasz 5,3
60 perces cukor: 4,4 izulinválasz 49,3
120 perces cukor: 3,7 inzulinválasz 27,2
Erre egy barátnőm azt mondta, hogy ez már inzulinrezisztencia, mivel az inzulinnak vissza kellett volna csökkennie, nekem pedig a kezdő érték 5x-öse.. A homa indexem 1 alatti, és inzulinrez gyanúnál is 2 feletti érték kéne. Egyelőre ezt még hagytam.
Rá egy hétre volt a 3. napi vérvételem, ahol a prolaktin 29,9 volt (legalább csökkent), TSH 1,5 (ezeket ismerem, mert folyton nézetem), FSH 5,7; LH 4,7; Tesztoszteron 1
Közben ugyanott egy egy nagylabort is néztek pár nap különbséggel, ahol szintén lekérték a prolaktint is, ahol már csak 23 volt. Számomra hihetetlen, hogyan ingadozik... Főleg, hogy egy héttel később egy másik intézményben is lekérettem, ahol az értéke csak 13,86 volt. Akkor most mi van?
Felírták a bromocriptint, de abban maradtunk, hogy még nem kell szedni. Jó hír.
A 3. napi vv után jött a középidő, és a hsg-t akkor csinálják. Nem mondom, hogy vártam. Jót nem olvastam erről, és a hallomásokból is felkészültem mindenféle rettenetes kínokra. De pozitív csalódás, mert az egész művelet pár perc volt, nulla fájdalommal, se közben se utána, és mindkét vezető tökéletesen átjárható volt, azonnal kijött a folyadék mindkét oldalon. Utána enni kell antibiotikumot. Ettől mostmár elvből írtózom. Kiváltottam elolvastam a mellékhatásokat és már hívtam is az orvost, h alkudozzunk, mert ezt tuti nem eszem meg, de volt másik alternatívám amit ettem, és attól nem volt bajom, és mondta, h végülis az is jó.
A kivizsgálások lezajlottak.
